Színes virágkavalkád agyagból sodorva
(Metró újság - 2007)

Egy tésztanyomógép, ecsetek, festékek, ragasztók, sziromkezdemények hevernek szerteszét a műhelynek kinevezett konyhaasztalon.

Mégis egyértelmű, a művészi rendetlenségben látens, a laikus szemlélő számára kevéssé nyilvánvaló rend uralkodik: nemsokára ugyanis Polgár Ágnes aprólékos mozdulatainak köszönhetően cserepes virágköltemény ágaskodik a halom tetején.

Négy éve a kislányommal voltam itthon gyesen (szerk: három kislány anyukája), amikor összetalálkoztam a későbbi mesteremmel, Horváth Ágnessel. Tőle hallottam először az agyagvirágokról.

Eredeti végzettségem szerint bőripari mérnök vagyok, vagyis sohasem álltak távol tőlem az ilyen pepecselős dolgok, de az agyagművészethez tényleg rengeteg türelem, kitartás és némi kézügyesség kell – meséli az Érden élő Polgár Ágnes, nagyon is élethű vízililiomok és pókvirágok között ülve.

Ezt a mesterséget a Távol-Keleten eredetileg évekig tanulják a hallgatók. Ennyi idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy szinte valamennyi virágfajta megformálását elsajátítsák. Számomra is még mindig van olyan fajta, amivel sohasem próbálkoztam. Az agyagvirág-készítés valóban nem az a műfaj, mint egy karton babaház megalkotása.

Az alapanyagként használt agyagot Thaiföldről hajóval hozatom, mert máshol sajnos nem lehet beszerezni. Ez egy nagyon speciális anyag, eredeti állapotában fehér és puha, de szobahőmérsékleten pillanatok alatt megszilárdul, így elég fontos a munka ütemezése. Ágnes úgy mesél, hogy közben jár a keze. Lassan felismerhetőek lesznek a fehér „gyurma” helyén kibontakozó bibék, virágszárak és levelek.

Először fóliába rakom az agyagot, és átpréselem egy tésztanyomón, hogy kellőképpen vékony legyen. Utána a megfelelő levél- vagy sziromformákra vágom őket, dombornyomom és szárítom az egyes részeket. Minden virágot, bibét, szárat és levelet külön kell megformálni. Ezután jön a festés és a ragasztás. Egy átlagos méretű és bonyolultságú növény elkészítése úgy két napba telik – állítja a mester. A nagy gondossággal elkészített, a valódinál nem is sokkal drágább növényekre pedig egyre bővülő kereslet mutatkozik.

Míg a művész megrendelői idáig jórészt dísztárgynak, ajándékba vagy esküvőkre szánt egyedi csokrokat rendeltek, mostanság nagyobb volumenben vásárló ügyfeleket igyekszik becserkészni a virágkészítő.

Ami az agyagvirág előnyeit illeti, ezekről vélhetőleg nem lesz nehéz meggyőzni az újabb ügyfeleket: a tetszőleges típusú, méretű és színű növények ugyanis egyszeri beruházást jelentenek, gondozásra nem szorulnak, ráadásul megkülönböztethetetlenül hasonlítanak természetes társaikra.
írta: Somogyi Eszter